2011. október 1., szombat

EMBERI PILLANATOK: VIVIEN TÖRTÉNETE

Nézzétek el nekem, hogy ezúttal egy személyes bejegyzést tegyek, de szerettem volna megosztani veletek egy történetet, ami nagyon megható pillanatokat okozott nekem és munkatársaimnak.
Már talán fél éve is kezdődött, amikor egy édes kis szöszi lányka azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy a szülei házassági évfordulójára szeretne rendelni egy nagyon szép tortát. Az volt a kívánsága, hogy legyen rajta emelet és az, hogy nagyon szép legyen. Jaj és a lényeg, hogy neki minderre nem volt, csak 9900ft-ja, amit a kis zsebpénzéből spórolt meg és mindenképpen szeretett volna valami csodaszépet  meglepetéssel kirukkolni szeretett szüleinek.
A kollégáim hozzám közvetítették és én úgy gondoltam, hogy ez a kislány megérdemel minden közreműködést és segítséget. Az áraink az alapanyagok drágaságai miatt sem engednék meg, hogy egy emeletes , karamell virágokkal díszített tortát adhassak neki, de ennek a kislánynak/aki 12 éves és nem biztos, hogy örülne annak, ha hallaná, hogy kislánynak hívom/ úgy gondoltam, hogy segítenem kell. Készítettünk neki egy meseszép tortát, amit ez a drága lány buszon vitt haza 50km távolságra . Nagyon ritkaság a mai világban, ha egy fiatal ilyen szépen és szeretettel szól a szüleiről és még annál is ritkább, hogy az egyszerű báj és érzelem ragyog a szemében. Az ilyen hozzáállást meg kell jutalmazni. Megható volt látni, ahogyan gondoskodni akar a szüleinek a meglepetéstortáról és titkon én is remélem, hogy gyermekeim is hasonló tiszta érzésű kamaszok lesznek.
A történet folytatása az volt, hogy a lány minden családi ünnepre nálunk rendelt tortát, szüleit megismerve kedves, baráti kapcsolatot ápolok a kislánnyal. Mindig Ő jön a tortákért és boldogan szállítja azokat.
A mai nap azonban nem volt ennyire kellemes hangulatú! Délben megjelent Vivien a tortáért, de ezúttal az osztályfőnöke is elkísérte , mert neki ma is iskola nap volt. Mint megtudtam a kislány holmijait az iskolában valaki ellopta és vele együtt a torta árát is elvitte. A tanárnő szomorúan mesélte, hogy mi történt és segíteni szeretett volna a tanulójának, ezért eljött vele, hogy kifizesse a tortát amit Vivien a testvérének vitt volna haza a születésnapjára. Természetesen mi ezt nem engedtük és a tortát Viviennek adtuk .

Mindezt nem azért osztottam meg veletek ,mert szeretnék én vagy a munkahelyem jobb színben mutatkozni  hanem azért, mert szerintem ezek olyan emberi pillanatok voltak , amit mindenkinek tudnia kell.

TANULSÁGOK:
-mindenki vigyázzon az értéktárgyaira !
-mindenki legyen tekintettel a másikra és ne restelkedjen segítő kezet nyújtani, ha megteheti!
-soha ne nyúljunk más dolgaihoz, mert ezzel mérhetetlen fájdalmat okozhatunk!



Nagyon értékes , mondhatni: baráti kapcsolatot alakítottunk ki Viviennel és reméljük a jövőben még sokszor lesz a vendégünk! Innen üzenem neki, hogy minden rendben lesz :)

5 megjegyzés:

  1. Tiszta libabőrös lettem, ahogy olvastam a soraidat. Ez szól a meghatottságnak és a végén a borzongásnak is. Örülök neki, hogy a mai világban vannak még olyan emberek is, mint te és a munkatársaid, illetve a tanárnő. A kislányról nem is beszélve... :)))

    VálaszTörlés
  2. Sajna tudom, milyen egy piszok érzés, amikor iskolásként meglopják az embert. Utólag már ezerszer elmesélt sztorik lettek ezekből, de ott és akkor eléggé rosszul érintett. Tudom azt is, hogy mennyire jól esik egy apró kedvesség ilyen helyzetben.
    Igazi emberi pillanat és igazán emberséges gesztus.

    VálaszTörlés
  3. Engem is megérintett, emberség, becsület, tisztelet, mekkora kincs a mai világban.

    VálaszTörlés
  4. Csatlakozom Diához, én is libabőrös lettem... Nagyon kedves kis történet osztottál meg velünk!
    Mindenképpen tanulságos :)

    VálaszTörlés
  5. Csatlakozom én is Diához, örülök, Hogy Te és a munkatársaid azon kevés emberek közzé tartoztok, akikből még nem halt ki az emberség!! Köszönet érte!

    VálaszTörlés