Egy blog az esküvőről,a cukrászatról és az ezt körülvevő világról,egy szakember szemével....
2016. szeptember 4., vasárnap
Bedi Eszti emlékére...
fotó : Klesitz Piroska
Hogy is kezdjem, nem tudom, mert az aki ismerte a Bedi Eszti "jelenséget" tudja, hogy pótolhatatlan...
Volt egy fiatal hölgy, aki sokak életének része volt és aligha van Győrben olyan ember, aki ne találkozott volna vele a városban . Az életembe még évekkel ezelőtt sodródott, és volt egy közös szenvedélyünk , a süti ! Ő enni én pedig készíteni szerettem és ebben nagyon jó partner volt, mint minden másban az élet területén !
Bátorított, ha az ember félt, vagy kétségek gyötörték, mellettem állt, ha kellett és óhatatlanul hétről-hétre a vendégem volt a szalonban , mert a " heti Jamaica adagomat add meg nekem ma Józsi "
Igen a Jamaica , mert ebben a sütiben sosem csalódom és a kedvem is jobb lesz tőle...mondta. Ha véletlen kimaradt egy hét, akkor a következő héten kettőt kért, mert ami jár az jár ugye :) Nem lehet a szalonban helyben fogyasztani, mert nem lehet, de Eszti persze megette :)
" Nem fogok zavarni, észre sem vesztek és ripsz ropsz befalom pár falatban .... majd azt mondom, ha kérdik, hogy minőségellenőrzés ... "
Annyira nagy hatással volt rám a függősége, hogy elneveztem Őt " Miss Jamaicának " ezen persze jókat kuncogott, de hát mit tehetnék Józsikám, mondta nem lehet megunni...
Minden látogatásával a napfényt hozta magával és az ember, ha rossz passzban is volt vidámabb lett hirtelen. Ő megkapta a heti Jamaica " adagot, én pedig imádtam, ahogyan habzsolta és élvezte az ízeket közben nagyokat hümmögve .
Mikor már tényleg rendszeres lett a heti Jamaica és nem volt hajlandó másra váltani, még ha néha rezgett is a léc, mert kacérkodott a kávés ízzel, de végül maradt a kedvenc....
Aztán egyszer csak kicsit kimaradozott a látogatás és nem jelentkezett Eszti . Nem értettem és magamban kerestem a hibát. Írtam neki és beszéltünk is, de hetekkel később jelent meg. Mikor megláttam, már mindent értettem, mert árnyéka volt önmagának. Az a ragyogó arc és azok a hatalmas barna szemek, megváltoztak és láttam, nincs semmi a helyén. Beszélgettünk és tudtam, láttam, éreztem, hogy harcolni fog és harcolni akar, mert imádta az életét. Igen, mert ezerrel élte pörgős életét és harcolt azért amit el akart érni...
Aztán teltek a hetek és a hónapok és Esztikém, mindent megtett, de sajnos az akarat és a küzdelem kevésnek bizonyult....
Rengeteg emlék maradt róla nekem... persze nekem is van egy " Eszti dobozom " amit minden barátjának nagy gondossággal készített és ezernyi történet, melyre szívesen gondolok vissza .
A jövő héttől a Jamaica sütinket "Miss Jamaica " néven találjátok meg a szalonban, Esztinek emlékül, hiszen nála nagyobb rajongója sosem volt és lesz ennek a sütinek .
Ezekkel a sorokkal búcsúzom Bedi Esztertől, vigyázzanak rád az angyalok....
Lengyel József
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)